Obama élénkítőcsomagja egy csomó aggályt felvet. A félelmek egyike, hogy az Egyesült Államok úgy fog járni, mint Japán, aki a maga ingatlanlufija utáni recessziónak szintén az állami kiadások növelésével akart véget vetni. Több különbséget is látnak azért az Egyesült Államok esetében:
- A válság kezdetén a japán jegybank likviditásszűkítő monetáris politikába kezdett. A Federal Reserve ennek épp az ellenkezőjét teszi.
- Az élénkítőcsomagok meglehetősen lassan megérő és hatékonytalan beruházásokba áramoltak (roads to nowhere). Amerikában remélik, hogy náluk nem (vagy legalábbis nem annyira) lesz így. A mostani demokrata csomagban szereplő adócsökkentés, illetve a munkanélküli segélyezés és az állami egészségbiztosítás kereteinek növelése viszonylag hamar juttat pénzt a gazdaságba.
- A bejelentett csomagok egy része nem került végül a gazdaságba, mert a helyi önkormányzatokkal szemben szabott társfinanszírozási feltételeket nem mindig sikerült teljesíteni.
- Rontott az eredményen az is, hogy bár az élénkítőcsomagok pumpáltak valamennyi pénzt a gazdaságba, a deficit kordában tartására megnövelt adók ezzel éppen ellentétesen hatottak. A fiskális politika végül nem sikerült annyira expanzívra, mint ahogy azt pusztán a csomagok mérete sejteti. (Ez a jelenség egyébként az Egyesült Államokat is jellemezte az 1930-as években.)
- Az élénkítőcsomagokkal nem járt együtt a bankrendszer kitisztítása, így a pénzügyi szektor továbbra is a régi szennyesben taposott és nem tudott talpra állni.
Feltehetően minden aggodalom ellenére végül keresztülverik ezt a csomagot is Amerikában.
Utolsó kommentek