Egy korábbi bejegyzésemben már írtam, hogy Dél-Karolina kormányzója visszautasította a szövetségi kormány pénzügyi támogató csomagját, mivel nem tartja helyesnek, hogy azokat az államokat segítsék, akik éveken keresztül felelőtlenül költekeztek, illetve újabb kölcsönöket vegyenek el az emberektől. Az említett írásomban hiányosan arra a következtetésre jutottam, illetve próbáltam üzenetként értelmezni, hogy a szubszidiaritás mennyire fontos egy országban. Hiányosan értelmeztem, mert valójában az említett republikánus kormányzó, Mark Sanford elsősorban a társadalomban elvárandó öngondoskodásra gondolt, melyet átemelne állami szintre, illetve a piac szabadságára utal, mely szükséges szabályozásokkal megold mindent.
Félre téve egy pillanatra az értelmezést, a lényeg, hogy az utóbbi napokban, talán hetekben Sanford kormányzó mellé elkezdett felsorakozni a többi republikánus állami végrehajtó, és együtt újabb glosszával álltak elő.
Karöltve, ám az alapgondolatokat megtartva írták meg „kiáltványukat”. Továbbra is első és legfontosabb problémaként a további adóztatást tartják. Téves elgondolásnak tartják a családok további adóztatását, melynek következtében a jövőben még mindig a jelenlegi gyerekek és unokák fogják fizetni ugyanazon számlákat. Azt sem tudják elfogadni, hogy az adóbevételekből a rosszul gazdálkodó vállalatok támogassák, melyek könnyedén a válság legnagyobb nyertesei lehetnek a jól időzítő befektetőkkel együtt.
Második problémájuk már egy elméletibb síkon folyik tovább. Véleményük szerint a sok támogatás, kisegítés fenyegeti az amerikai személyi felelősség értelmét, ami eddig erősen meghatározta az Egyesült Államok gazdaságát. Egy szabad piaci rendszerben a verseny és a személy motiváltsága teheti az egyént a legjobbá, leggazdagabbá. Azonban, akiknek viszont nem sikerül, nekik vissza kell menniük az iskolapadba és újratanulnia a rendszer mechanizmusát.
Harmadik pontban pedig felszólítják a szövetségi kormányt, hogy a jelenlegi intézkedésekbe vetetett hittel hagyjanak fel, mivel azok nem mindenre lehetnek alkalmas válaszok.
Zárásképpen pedig az Alapító Atyákat említették, kik létrehoztak egy tiszta és átgondolt rendszert, miáltal a szövetségi kormány csak akkor lép, ha az egyes államok nem tudnak magukról gondoskodni.
Ahogy az ország, úgy az államok is adósságban fetrengenek, melyre azért a kormányzóknak is választ kellene adniuk. Egy republikánus számára, főleg egy olyannak, aki 2012-ben könnyen elnökjelölt lehet majd - a kormányzók igen nagy része ilyen -, kissé öngyilkos lépés adót emelni, de a szövetségi kormány kötelezi őket arra, hogy egyensúlyba hozzák államaik költségvetéseit. Így tehát valóban kisebb-nagyobb adóemelésekre kényszerülnek. Azonban ők nem a személyi jövedelmeket vagy a vállalatok profitját akarják jobban megadóztatni – Louisiana állam kormányzója még csökkentette is és csak 1%-kal csökkent állama adóbevétele -, hanem leginkább a cigarettákra tesznek még 20-50 centet. Dél-Karolinában pedig inkább más megoldást keresett Mark Sanford kormányzó, elérte az állami törvényhozásban, hogy a büdzsé mértékét csökkentsék. Továbbra is nehéz helyzetben lesznek az elnökjelölt aspiránsok, de folyamatos értelmetlen adóemelések helyett, inkább keresik az okos válaszokat, melyeket gyakran a kongresszus is szemügyre vehetne.
Sajnos nem csak olyan republikánus kormányzók vannak, mint Mark Sanford, hanem mint Mr. Ishtar, aki olykor teljesen szembe megy pártja alapgondolataival.
Végül pedig szeretném zárni soraimat Mark Sanford szavaival, mely véleményüket a legjobban írja le szerintem: „When times go south you cut spending that’s what families do, that's what businesses do and I don't think the government should be exempt from that process.”
Utolsó kommentek