Ahogy az Egyesült Államokban, úgy Európában is téma az autógyártók megmentése a pénzügyi csődtől. Az állami támogatások érthető célja a szektortól függő sokmillió ember megmentése a munkanélküliségtől, ami a kereslet csökkenését előidézve további zavarokat okozna a gazdaságban.
A lépés azonban kormányzati kudarcokhoz fog vezetni. Az innováció és a hatékonyságnövekedés, amit a csődökkel tarkított piacszűkülés idézne elő, ezzel jó időre kitolódik. A politika célja a válság előtti gazdasági állapotok konzerválása, ami aligha teljesíthető, mivel maga a gazdasági környezet az állam minden erőfeszítése ellenére radikálisan változik. A rossz struktúrák pedig hosszabb távon meg szokták bosszulni magukat (vö. szocializmus).
Tehát amiről most szó van, az az autógyártás jelenlegi formájának megőrzése. A biztosítása annak, hogy a nagy gyártók folytathatják az egymáshoz nagyon hasonló benzinevő gépeik előállítását (noha rövid úton becsődölnének vele). De ez a döntés nem csak pénzügyileg hatékonytalan. Az autóipar termékeinek sajátos jellemzője, hogy rendkívül károsak a környezetre. Azzal, hogy az államok ezt egy mesterséges gazdasági környezet megteremtésével pénzügyileg elfogadhatóvá teszik, az innovációt is elodázzák. Kisebb lesz a nyomás a gyártókon, hogy alacsonyabb fogyasztású, alternatív technológiát felhasználó autókat állítsanak elő, és nagyobb marad az általuk előidézett környezeti terhelés.
Kompromisszumos megoldás lehetne, ha csak azok a cégek kapnának támogatást, akik jelentős erőfeszítéseket tesznek a környezetbarátabb autók elterjesztéséért. Ha például előírnák, hogy n éven belül az érintett gyártók értékesítésének mekkora részét kell kitegyék az ilyen autók, akkor ugyan a támogatásokkal valószínűleg rontanák a piaci hatékonyságot, de legalább a nagyvárosokat hagynák egy kis levegőhöz jutni.
Utolsó kommentek