Spektátor

Jobboldali győzelem Magyarországon, jobboldali erőretörés Európa-szerte. Ez jellemezte az elmúlt éveket Európában, és ezt bizonyította az EP-választások eredménye. Szinte mindenhol ez volt a válasz az elmúlt évek balliberális kormányainak munkájára, egyfajta büntetés, reakció, mellyel most lehetőséget kaptak az ellenzéki jobboldali pártok a kormányzásra. Ugyanígy történt ez Magyarországon is a Fidesz-KDNP nagyarányú mandátumszerzésével. Felmerül a kérdés, hogy Magyarországon ez kizárólag a kormány megbüntetése, vagy esetleg a társadalom gondolkodása változott meg. Hazánk esetében inkább az előbbit említeném, mivel a jobboldal győzelme inkább köszönhető volt a legnagyobb ellenzéki párt kommunikációjának a korcs jóléti államunk fenntartása mellett. Ez az ismeret önmagában nem késztetne arra, hogy tollat – billentyűzetet – fogjak, és véleményemet leírjam. Az én problémám most a rendszerváltás után egyre erőteljesebben kialakuló, kiépülő konzervatív értelmiségi hálózat véleményével van. A hálózat, e réteg megjelenésének nagyon is örülök, főleg annak, hogy egyre több ifjúkonzervatív mutatja meg magát e hálózatban. Egy dolgot viszont nem értek, remélhetőleg csak félreértésen alapszik a problémám, mégpedig miért érezhetem, tapasztalhatom egyre többet azt, hogy az előbb említett konzervatív értelmiségi, ifjúkon réteg a Fideszt támogatja, illetve Magyarország jövőjét e párt kormányzásában látja?

A Fidesz bizonyos szempontból, pontosítva retorikájában tökéletesen kielégítheti a konzervatívokat. Család, rend, munka, haza és hasonló szlogenek említése, melyek számomra is nagyon fontosak, és a legfontosabbak. De attól tartok, hogy közpolitikai programjaikban ezen intézmények problémájával nem úgy foglalkoznak, ahogy egy konzervatív pártnak kellene, már ha magukat még így akarják definiálni, de tudomásom szerint ebben az elmúlt időszakban nem változtattak.

Kielégít-e engem, hogy ha a család, rend, munka és haza szavakat emlegetik, és retorikájukkal próbálják megvédeni ezeket? Kielégít-e engem, ha ezen intézmények védelmében a korcs jóléti államunkat próbálják fenntartani? Mindkettőre nem a válasz. Zavar-e engem egyetemistaként, hogy a felsőoktatás színvonala tovább csökken a tandíjmentességgel, az egyetemi irányító tanácsok semmittevésével? Zavar-e engem, hogy a társaim és az én diplomám értéke csökken, mert semmi szükség nincs ránk a munkaerőpiacon a túlképzés miatt? Zavar-e engem, hogy az egészségügy minősége csökken, hogy az ifjú orvosok egytől egyig el akarják hagyni az országot, mert az állam nem tudja anyagi szükségleteiket kielégíteni? E kérdésekre a válaszom: igen, és még lehetne folytatni a sort hasonló kérdésekkel, melyekre szintén igen lenne a válasz, azaz zavar a jelenlegi állami rendszerek működése. A Fidesz elmúlt politikája ezeket a korhadó állami rendszereket támogatja, azaz a rothadó jóléti államot akarja éltetni. Röviden és tömören: a Fidesz társaim és az én jövőmet akarja akadályozni.

A Konzervatóriumon megjelent a következő szösszenet Békés Márton – tisztelem eddigi munkásságát és hozzáértését – tollából: „A gazdasági válság közepette, a kormányozatlanság és az amorális vezetés érájának végén, egy hagyomány-, család- és vállalkozáspárti korszak kezdetén olyan erényekre van szüksége a társadalomnak, amelyet csak és kizárólag a konzervativizmus biztosíthat számára (…) tekintélyt az iskolában és a bíróságon; aztán a rendet az utcákon, a tereken, a falvakban; vagy az erkölcsöt a kormányzatban, az Országgyűlésben, a vállalatok vezetésében és a nemzet belső mércéjében; továbbá a magántulajdon, a produktivitás és az élet tiszteletét az országban.” Az írásával teljesen egyetértek, az előbbiekre van szükség, de félek attól, hogy hiába van a Fidesz mögött a társadalom nagy része, mégsem fogja az országot ezekhez hozzásegíteni, mivel az izmos állam helyett a kövér államot támogatja (Shenpen; Izmos állam, kövér állam; Konzervatórium).

Újra felteszem a kérdést: miért érzem azt időről időre, hogy a hozzáértéssel, tudással rendelkező konzervatív réteg ezek ellenére is a Fideszt támogatja? Mivel nagyon érdekel a válasz, ezért néhány lehetőséget leírnék.

Esetleg Orbán Viktor kormányra kerülése után egy új politika kezdődik a Fideszben, mely nem csak szavak, hanem tettek, közpolitikai javaslatok terén is teljesen ki fogja elégíteni a konzervatívokat? Szkeptikus vagyok ezzel kapcsolatban, talán állampolgári bizalmatlanságom vagy elfogultságom miatt, talán a politikai ismereteim letisztulása okán, de úgy gondolom, hogy 2010 után is a szavazatmaximalizálás és a népszerűségnövelés lesz a pártelnök és a párt előtt, nem pedig egy hagyomány-, család- és vállalkozáspárti korszak kezdete.

Lehet, hogy ez a konzervatív gondolkodó hálózat még jobban intézményesül, kitörve a Kommentár, Századvég és más társaság keretei közül, fegyvert fogva és egy politikailag aktív civil szervezet formájában változást indít be a jobboldalon? Szervezkedik, javaslatokat intéz az Országgyűlésnek, a pártoknak? Ha ez így történne az ifjúkonzervatívok irányításával, akkor azt örömmel venném és támogatnám, akár soraikba is lépnék. De ezt nem lehet megcsinálni anélkül, hogy ne élvezzék egy párt atyáskodását. Magyarországon gyenge a civil társadalom, itt szükség van még politikai pártokra. Melyik párt támogatását élvezhetnék? A Fideszét, melynél centralizáltabb intézmény alig van Magyarországon? Biztos, hogy nem hagynák az ifjúkonzervatívokat, hogy olyan javaslatokat vigyenek a köz elé a párt nevében, mellyel akár egy szavazatot is veszíthet Orbán Viktor. Vagy talán az MDF-fel kellene együttműködniük? Ezt is kétlem, mivel egyrészt ez az általam nagyra tisztelt réteg csípőből elutasítja az MDF-et, melyet meg is értek; másrészt az MDF a jelenlegi struktúráját, vezetését elnézve elavult, mely párosul a fiatalok óriási hiányával.

Harmadik lehetőség lehet akár egy új párt létrehozása, mely Magyarországon igen esélytelen, kivéve, ha az LMP-hez hasonló módszereket nem vetnek be. De az ifjúkonzervatívok és az LMP között az a különbség, hogy az LMP az anyagi egyenlősdiben hisz, az ifjúkonzervatívok pedig a természetes társadalmi egyenlőtlenségben. A különbségeket lehetne még sorolni, én csak arra akartam utalni, hogy a magyar állampolgárok számára az előbbi hozzáállás, és a vele kapcsolatos értékek szimpatikusabbak – az előző rendszernek köszönhetően. Tehát ez a lehetőség szerintem élből ki van zárva, így a helyét átveszi az, hogy a konzervatív mozgalom megmarad az eddig felépített hálózatában.

Csak bírálni tudok? Nem, van véleményem is. Én a második lehetőséget választanám, pontosabban az egyik pártot próbálnám megváltoztatni. Az egyik erőteljesen centralizált, élvezi az „új többség” támogatását, az utóbbi az életben maradásért küzd. Számomra egyértelmű, hogy az utóbbi pártot, az MDF-et kell választani, de ott is alulról építkezni. Meg kell szállni őket, konzervatív szellemet vinni ifjúsági szervezeteikbe, melyek eddig igen inaktívak voltak. Talán ezzel az új, gondolkodó és valóban konzervatív fiatalsággal, illetve a párt szükséges öndefiniálásával megújulhat a Magyar Demokrata Fórum.

Újra szeretném hangsúlyozni, hogy tisztelem és felnézek azokra az egyetemi tanárokra, közírókra és ifjúkonzervatív gondolkodókra, akik a konzervatív gondolkodás megalapozásában munkálkodnak különböző műhelyekben, folyóiratokban vagy az interneten. Remélem, hogy csak félreértésről van szó, amikor a konzervatív szellem képviseletét a Fideszben látják most és a jövőben. A leírt lehetőségek nem szentírás, és reménykedem, ha e rétegnek van elképzelése a komolyabb intézményesülésre, akkor azt közölni is fogják velem és másokkal. A konzervatív gondolkodás megjelent az ifjúság körében, ami óriási előrelépés, így már csak a napi politikában kellene jobban képviselniük magukat.