Mi olyan különös ebben? Az elmúlt évek trendjének a megszakadása. Joanna Slater a jen eddig betöltött különös menedékszerepéről számol be: ha az amerikai nagycégek részvényei estek, a japán jen erősödött, ha pedig emelkedtek, a jen gyengült.
A jelenség hátterében az ún. carry trade áll. A befektetők alacsony kamattal vesznek fel jenhitelt, aztán a pénzt egy másik devizába átváltva a hitelköltségeknél magasabb hozamot tudnak elérni – például éppen részvényekkel. Ha a befektetések rosszul állnak, eladják őket, a pénzt pedig jenbe visszaváltva visszafizetik a hiteleket. A válságban a részvényárfolyamok meredek zuhanása és az államcsődök növekvő fenyegetése miatt egyre több pénzt vittek vissza jenbe, tehát amíg néhány kitüntetett országot kivéve mindenki a roskadozó devizája miatt aggódott, a japánok nem, sőt ők éppen azért, mert az övék töretlenül erősödött (ugyanez az időszak euróban).
Amit az amerikai és a német autógyártók ugyanis keresletcsökkenésként élnek meg, az az exportból élő japánokat duplán sújtja, az erős jen miatt ugyanis a megmaradt eladásuk is kevesebbet ér. A helyzet, hogy érezzük a súlyosságát, egészen addig fajult, hogy a Toyota, első veszteséges éve elé tekintve az elmúlt hetven évben, januárban már a koreai acélra való átállást készítette elő. Szemléltetésképp egy Japánba készülő magyar cserediák (életszerű példa) ha tavaly nyáron 80 ezer jenes megélhetési költséggel számolt egy hónapra, 132 ezer forintot kellett előteremtsen. A jelenlegi árfolyamon ugyanez az összeg 211 ezer forintra jön ki, az időközben kiköltözött diákunk tehát vagy nagyon gazdag, vagy nyomorog. Ugyanez a nyomorgás az exportra termelő japán cégek szemszögéből masszív veszteségeket és sokezer munkahely megszüntetését jelenti.
A fordulat azonban már a levegőben van. A felszámolandó carry trade pozíciókat a jelek szerint felszámolták, a japán gazadság alig bíztató teljesítménye láttán pedig a japán értékpapírok is veszítenek a vonzerejükből. Az idők változnak, a befektetők viszik a pénzüket máshova.
Utolsó kommentek