Spektátor

Tombol az antiprovidencia. Ezt írja az Index:

A hitelek teljes költségét tartalmazó thm legfeljebb a jegybanki alapkamat hat-nyolcszorosa lehetne – egy ilyen értelmű törvényjavaslatot nyújt be még a héten a parlamentnek Karsai József.

Ellenszenvesnek tűnhet a Provident válasza a kamatplafon ötletére:

[N]em tartják jó ötletnek, hogy törvényben határozzanak meg egy akár abszolút értékű, akár a jegybanki alapkamathoz kötődő kamatplafont. Ezt azzal indokolják, hogy „nemzetközi kutatások bizonyítják, hogy a pénzügyi piacon bármilyen adminisztratív árkorlátozás bizonyos ügyféligények piacról való kiszorulását és ugyanezen igények illegális piacról való kiszolgálását eredményezheti, ennek megfelelően az ügyfél fogyasztóvédelmi, jogi és biztonsági kiszolgáltatottságát növelheti”.

Pedig mennyire igazuk van. Szalai Ákos cikke a Kommentár 2008/4. számában:

A kamatláb korlátozása kapcsán mind az elméleti, mind az empirikus irodalom egybehangzó állításokat tesz: a kamatláb korlátozása vagy hatástalan, vagy ha hat, akkor éppen a legszegényebb csoportokat sújtja. Hatástalan lehet, mert könnyű megkerülni. Ha csak a kamatlábat korlátozzák, akkor az egyéb díjakat fogják emelni, és ebből próbálják fedezni a magasabb kockázatú adósok bedőlt hiteleit. Ha az összes díjtételt szabályozzák (ez szinte lehetetlen), akkor megkerülhetik a szabályozást, hasonlóan ahhoz, ahogy a kamattilalmat megkerülik azokban az országokban – mint például Magyarországon –, ahol a kamatot magánszemélyek egymás között nem köthetnek ki: az adós egy vagyontárgyát vásárolja meg a hitelező, hogy aztán az adós azt drágábban vásárolja vagy bérelje vissza. Még ennél is egyszerűbb következménye a tilalomnak a feketepiac, az uzsorások iránti kerselet növekedése. De a probléma nem is csak az, hogy akik eddig nyilvánosan adtak kölcsönt, azok innentől titokban fogják ezt tenni. Jól tudjuk, hogy ilyenkor átalakul a kínálati oldal: a megnövekvő keresletet azok fogják kielégíteni, akiket az illegalitás nem zavar – a fő „technológiai kérdés” a bűnözői szaktudás lesz.

Nem volna okos dolog nekiállni szabályozósdit játszani. A baj nem az, hogy van, aki ilyen áron nyújt kölcsönt, hanem az, hogy ennyien vannak Magyarországon, akik hajlandók megvenni. A felületi kezelés nem jelent gyógyírt a bajra – amire szükség van, az a jelenorientáltság módszeres felszámolása a magyar társadalomban. Noha még közel sem elegendő, de jó lépés ebben az irányban a KDNP javaslata a pénzügyi ismeretek oktatására. Átfogó stratégiára és sok ilyen javaslatra volna szükség az ország ún. feltámasztásához.