Sokan borúlátók a magyar demokráciával kapcsolatban, a jelenlegi helyzetünket elnézve érthetően. Az átlagosnál gyengébb teljesítményünkért jellemzően a politikusokat, az ún. politikai elitet okolják. Azért csökken a felsőoktatás színvonala, azért hever romokban az ország versenysportja, azért szörnyű az ország egészségi állapota, mert a minisztériumokat inkompetens emberek vezetik. Mindenért a vezetőket hibáztatják, miközben nem ismerik fel, hogy ők a valódi vezetők.

A demokrácia alapja, hogy a vezetőit a nép szavazás útján választja meg. Vezetőnek azonban csak olyanokat fog megválasztani, akik olyan dolgokat ígérnek, ami az elvárásaiknak tetsző, ha pedig ezzel valamelyik megválasztott jelölt súlyosan visszaélne, igen valószínű, hogy legközelebb vesztesként végezne. Ha a nép cirkuszt akar, akkor a megválasztott vezető cirkuszt fog építeni. Ha a nép kenyeret akar, akkor a megválasztott vezető kenyeret fog osztani. Ha nem kapják meg a cirkuszt, a kenyeret, akkor elégedetlenek lesznek, és a következő alkalommal azt választják meg, aki hajlandó ezeket megadni nekik.

A demokráciában a vezető elnevezés enyhe orwelli utóízt kap. A háború béke, a szabadság szolgaság, a vezetés pedig vezetettség.

Amikor a nép nyilvánvaló sületlenségeket szavaz meg követendő iránynak, a szkeptikusok azt mondják, ez a politikusok fondorlatos agymosása, a nép nyájként való hazug vezetése miatt van. Tudna ez a nép jobbat is, ha nem csapnák be folyton; vagyis a hiba gyökere a csúcson keresendő. A világ mégis úgy működik, hogy a dolgok gyökere a talajba és nem az égboltba kapaszkodik.

Képzeljük csak el, ha például a Fidesz a nyugdíjak emelése – vagy legalábbis szintentartása – helyett mondjuk nyugdíjcsökkentést és korhatáremelést javasolna, esetleg a tehetősebb nyugdíjasok számára megszüntetne bizonyos kedvezményeket. A lépés pr-katasztrófába torkollana, a mindenkori támogatottságuk pedig vele olvadna. Mert nem lehet elvenni valamit az emberektől, ha ők nem akarják, még akkor sem, ha minden gazdasági és hosszú távú társadalmi racionalitás ezt támasztja esetleg alá. Megakadályozza egy aktus, amit négyévenkénti demokratikus választásnak hívnak.

Nem arról van szó, hogy a diktatúra általában véve hatékonyabb volna. A diktatúra hatékony működéséhez sok tényezőnek kell szerencsésen alakulnia, jó vezetőnek kell az ország élére kerülnie, amit nehéz biztosítani. Viszont a diktatúra számára nem jelent akkora problémát, ha az emberek rosszul informáltak, azaz tudatlanok. Úgysincs sok beleszólásuk a dolgok folyásába, a fontos csak az, hogy az intézményrendszert megfelelő képességű emberek irányítsák. A demokrácia a diktatúránál sokkal kiszámíthatóbbá teszi a vezetők cselekvését, kisebb az esélye, hogy népirtó zsarnokok kerülnek hatalomra, viszont a rendszer sokkal korlátoltabb is az emberek tudása által. Ha az emberek rosszul tudnak dolgokat, rossz döntéseket fognak hozni, rossz tervekkel érkező embereket fognak megválasztani. Nincs ingyenebéd, a szabadság nagyobb biztonsága a lehetőségei által korlátolt középszerű vezetéssel párosul.

Mégsem kell hosszasan agonizálnunk saját balsorsunkon, ami ebben a tökéletlenségben ölt testet. Sőt épp az agonizálás, az önsajnálat az, amin túl kell lépnünk. A demokráciát adottnak véve a helyzet javításának eszköze a nép okítása, a tökéletlen informáltság csillapítása. Ha az emberek jobban megértik, mi az, hogy piac – hogy ez nem egy gonosz dolog, ez nem az ember feláldozása a könyörtelen ráció oltárán, nem az emberségesség kimúlása, nem a pokol valamelyik kitüntetett bugyra – és mi ebben az egyén szerepe, akkor javulni fog az ítélőképességük és jobb döntéseket fognak tudni hozni.

Mert látni kell, hogy a társadalom és az ország gyökere mi magunk vagyunk, mindenki közülünk egyenként. Az, hogy mi történik a társadalommal és az országgal, az egyéni erőfeszítéseinken múlik, nem várhatunk tehát másra, a szomszédra, az államra vagy egy csodatevő politikusra, mert minden változás velünk magunkkal kezdődik. Hogy a gazdaságot rendbetegyük, nekünk kell cselekednünk és vállalkoznunk. Hogy a sportot rendbetegyük, nekünk kell cselekednünk és sportolnunk. Hogy az egészségünket rendbetegyük, nekünk kell cselekednünk és egészségesebben élnünk.

A sorsunkat nem a politikusaink, hanem mi magunk alakítjuk, tehát nekünk kell felelős szavazatot is leadnunk a szavazófülkében. Mert ezúttal tényleg igaz: mi mind egyéniségek vagyunk.