Spektátor

Terjedelmes cikk a szlovák gazdaságpolitika múltjáról és jelenéről.

Az ezredfordulón 11,8 százalékkal csúcsot döntő szlovák GDP-arányos államháztartási hiány a kiigazítás hatására aztán apadni kezdett, 2001-ben már csak 6,5 százalék volt, 2003-ban pedig 3 százalék alá sikerült levinni ezt a mutatót. A kilencvenes évek végén bekövetkezett költségvetési kiigazítások hatására kiábrándítóan alacsony, 1 százalék alatti gazdasági növekedést produkáló szlovák gazdaság 2003-ban már 4,7 százalékos növekedést ért el.

A mi helyzetünk nagyon hasonló. 2006-ban az akkori gazdaságpolitika folytatódásával 12%-os hiányt jeleztek előre, és ez volt az a pont, ahol már a szocialisták pohara is betelt. Ennek a helyzetnek a rendkívüliségét jelzi, hogy a nadrágszíj összehúzásához politikailag még egy őszödi beszéd kiszivárogtatására is szükség volt, ennek minden rizikójával. Mikor a szlovákok kerültek ide, elkezdtek hiányt csökkenteni. Elkezdtünk mi is. A szlovákoknál ettől padlót fogott a növekedés. Padlót fogott nálunk is. Aztán ahogy magához tért a gazdaság, elkezdtek kiadást csökkenteni (de dulván). Valamicskét csökkentettünk volna mi is, de nekünk nem jött össze. Pedig 4%-os növekedést ígértek 2010 környékére nekünk is. Mi a különbség?

Hát egyrészt az, hogy nálunk az állam továbbra is évről évre a GDP felében mártózik, és komoly tervek ennek a csökkentésére nem voltak soha. Lehet, hogy azért, mert a kormány buta, de az események azt is megmutatták, hogy nálunk politikailag sem lehet keresztülvinni ilyesmit, mert nem akarja az istenadta nép. Nem is az a baj, hogy aki ezt meglépi, a következő választást elbukja. A gond az, hogy rögtön visszacsinálják. A 300 forintos vizitdíj, amit a betegfogadás ezernyi számszerűsíthető és pénzben nem kifejezhető költségének a csillapítására vezettek be, két tollvonással vonattatott vissza. A maximum évi 150 ezer forintos tandíj, ami egy hallgató kb. másfél-kétmillió forintos képzési költségeinek egészen elenyésző része, és a költségtérítéses képzések díjának is legfeljebb a fele, ugyanilyen könyörtelenül lett kicsinálva. Magyarországon túl jó a képviselete a tökéletlen informáltságnak.

A másik különbség már inkább szerencse kérdése. Szlovákia egy európai növekedési ciklusra szedte össze magát. Magyarország éppen ekkor élte a legféktelenebb éveit. Mire pedig sikerült kiigazítanunk, azon kapjuk magunkat, hogy mindenki, akire gazdaságilag támaszkodunk, zsugorodik.

Na, ezért nem fogunk 4%-kal növekedni még egy darabig.