Az Index cikke röviden áttekinti Írország kiemelkedését a szegénységből. A kulcsmozzanat kettős: az állam kiadásainak megfogása és az oktatás rendbehozatala. Ez a kettő a nagyvállalatok számára vonzóvá tette az országot, és végül kipörgette a gazdaságot a csődből.
Magyarország mai helyzete kétségtelenül mutat hasonlóságokat. Noha a kivándorlás nem komoly tényező, az ország viszonylag kicsi – Írország lakossága 4, Magyarországé 10 millió fő. Ennek is van része benne, hogy mindkét gazdaság nyitott, az (export+import)/GDP arányszám 2004-ben Írországban 134,51%, Magyarországon 150,21% volt. Magyarországon az állami újraelosztás mértéke tetemes, 2007-ben a GDP 44,9%-át tették ki a kormányzati bevételek, és 49,8%-át a kiadások (Írországban a bevétel 35,7%, a kiadás 35,4% volt). A helyzetet súlyosbítja, hogy az adórendszer is egyenlőtlenül sújtja az állampolgárokat és egyike a gazdaságot érintő rossz ösztönzőknek.
A gazdaság rendbetételéhez komolyan át kell alakítanunk a költségvetés rendszerét. A segélyek és különböző támogatások kifizetését az alapjaitól kell újragondolni, mivel ezek ma nem ösztönöznek a munkába állásra, illetve a munkában maradásra. Hatékonyabbá kell tenni az oktatást, a szakemberképzést a gazdaság igényeihez, a közép- és alapfokú képzést a szakemberképzéshez kell igazítani. Elő kell segíteni a hatékony nyelvtanulást. Karcsúsítani kell az adórendszert – az előzőek talán fedezetet is teremtenek hozzá –, hogy támogassa az értékteremtést. A politikai-szavazói súrlódás azonban mindezeknél elkerülhetetlen. Azoknak a politikusainknak, akik történelmet akarnak írni, ez a legnagyobb feladvány, amivel szembe kell nézniük.
Utolsó kommentek