„Nem vagyok biztos benne, hogy jó-e nekünk, kínaiaknak, ha szabadok lehetünk” – magyarázta a hongkongi származású Chan, aki már 1997-ben sem támogatta a demokratikus mozgalmat, melynek keretében a hongkongiak utcai demonstrációkkal tüntettek Hongkong függetlensége mellett.
[...]
Jackie Chan arról is beszélt, hogy őt tizenöt évnyi ázsiai munkásságát követően fedezte fel magának Hollywood. Ezzel arra utalt, hogy a kínai fiatalságnak nem másokat kellene majmolnia, hanem büszkének lenni származására és kultúrájára.
[...]
A propaganda ízű beszédet a hallgatóság nagy lelkesedéssel fogadta.
Hogy mi az, hogy szabadság, az jó kérdés. Az egyén, a társadalom, a társadalmi együttélés olyan dolgok, amikről nyugaton nagyjából egységes és nagyjából működő elképzelések alakultak ki. Viszont a nyugaton szerves fejlődés eredményeképp szárba szökkent eszmeáramlatok gondolkodás nélküli ráhúzása a távol-keleti viszonyokra könnyen vezethet tévedésekhez.
Csak ülünk és találgatunk. Vajon mennyire távol-keleti Hongkong? Vajon mennyire jó nekik, hogy szinte az anyatejet is cenzúrázva kapják? Vajon Jackie Chan tudja erre a választ? Ki tudja. (De annyival már legalább okosabbak vagyunk, hogy Jackie Chan is japán tv-n nézi a híreket.)
Utolsó kommentek