A Figyelő szerint elavult az olvasás oktatása Magyarországon.

A felnőttek harmadát kitevő alacsony olvasási képességűek – funkcionális analfabéták – közül kerülnek ki a tartósan inaktívak, kétszer akkora eséllyel vesztik el a munkájukat, mint a közepesen vagy jól olvasók, illetve jellemzően ők a leginkább befolyásolhatók közösségi és politikai szinten – hívta fel a figyelmet az értő és hatékony olvasás alapvető fontosságára Peter Schneck IBBY-elnök (International Board on Books for Young People) néhány évvel ezelőtti egy budapesti olvasáskongresszuson.

A szépirodalmi szövegek sulykolása az iskolában azzal jár, hogy modern ismeretközlő anyagokat (reklámokat, újságcikkeket, grafikonokat) képtelenek lesznek értelmezni a felnövő diákok. Nem ismerve a szöveg struktúrájához passzoló olvasási stratégiát elvesznek a betűk és az ábrák erdejében és nem találják meg a fontos információkat.

De az olvasás technikáinak ismerete nemcsak az oktatást, hanem a szövegiparos munkát is hatékonyabbá teheti. Hallunk „a piramis fejreállításáról”, a kifejtés és a csattanó sorrendjének megcseréléséről, és értjük a hasznát is, csak alkalmazni nehéz. (Ez a poszt vajon a csúcsán vagy a talpán áll inkább?) Mindenesetre például a Wikipédián is bevett gyakorlat a fontos tartalom szócikk eleji tömörítése, és nem is véletlenül. A lényegretörőség sok erőfeszítéstől kíméli meg az olvasót.