Rendhagyó idők rendhagyó beszéde január 1-jén.
Senkinek sem mindegy, –1, vagy –3 százalék lesz-e a gazdasági növekedés, vagyis magyarán a zsugorodás. Vajon felrázta-e az egész társadalmat, hogy néhány év alatt mintaországból sereghajtók lettünk?
Sólyom László beszéde két fontos témát érint, a saját életvitelünkben való józanságot és ennek a józanságnak a kiterjesztését a társadalmi szintű döntéseinkre is. Híján az előbbinek nehezen valósítható meg az utóbbi, de azért az üzenet lényeges: a polgárok felelősek önmagukért és az országért, és nem az ország értük.
Önök, a választópolgárok bízzák meg és hatalmazzák fel az állam működtetésére és a helyi ügyek intézésére a képviselőket, akik Önöknek felelősek. Önök ítélik meg tevékenységüket minden választáskor.
Mégsem foghatunk az ország ügyeinek intézésébe, amíg nem tesszük rendbe a sajátjainkat. Tovább nyújtozni, mint a takarónk ér – azt végülis lehet. Ha muszáj. De hogy tényleg muszáj-e, azt a saját életszemléletünk dönti el, azaz hogy mit tekintünk szükségesnek és elérendőnek, és mit nem. A messzire nyújtózásnak ára van, és ha ez az ár túl nagy, lehet, hogy a szükségleteinkben van a hiba.
[A] magunk és családunk számára ki kell alakítanunk a felszínen maradás stratégiáját. Ez pedig nem megy a régi módon. Nemcsak a korábbi gazdaságpolitika miatt, hanem azért sincsenek az országnak tartalékai, mert nincsenek lakossági megtakarítások. Elköltöttük a pénzünket, sőt jóval többet. Az embereknek pedig a válságban még súlyosabb teher a hitelek törlesztése.
A legfontosabb tehát a jövőre nézve saját erőforrásaink – pénz, idő, egészség – bölcsebb beosztása. Ez régi jó tanács, noha el tudom képzelni, hogy sokan idegenkedve fogadják a takarékosságra vonatkozó intelmeket. Pedig csupán saját döntéseink mérlegelését javaslom: mindig meg kell gondolni, mi az igazán fontos. Nagy fordulat lehet az életünkben, ha azt keressük, ami valódi szükségleteinket és boldogulásunkat szolgálja.
A magyar társadalom nincs egyedül a (fogyasztási) hiteltől fűtöttségben, ez a probléma sok posztszocialista országot is érint. A fogyasztási mámor a jelek szerint meghatározóbb errefelé a nagyobb piacgazdasági múlttal bíró nyugati országoknál is. Olyannyira, hogy ez nálunk már nem csak lelki kérdés, hanem anyagi is. Elfogy a pénzünk, lassan a hitelből szerzett is. Már csak ezért is érdemes átgondolni, mik a követendő értékeink a frissen szerzett szabadságban.
A köztársasági elnök értékként a felelősséget ajánlja a figyelmünkbe, amiből a manapság elfeledett takarékosság is fakad. Mert egyébként felnőtt társadalom-e a felnőttek társadalma, ha nem gyakorol felelősséget? Aligha. Viszont megkapja a lehetőséget: a demokráciában felnőttként kezelik és szabadsága van dönteni, akár jól, akár rosszul.
Utolsó kommentek