HTML

Spektátor

Országlátás sok szemszögből.

Kontakt

A szerzői kollektíva e-mailben a következő címen érhető el: spektator@googlegroups.com.

Utolsó kommentek

  • magyaroknyulai: SÜN? (2009.04.08. 19:53) A konyhapolitológus elemez
  • Bockó: Egyetértek veled. Szívesen beszélgetnék erről egy fideszes politikussal 8 sör után. Azt hiszem, h... (2009.04.08. 18:22) A konyhapolitológus elemez
  • oakeshott: Bokros Lajos for President!! Csatlakozzatok: www.facebook.com/group.php?gid=69179962305#/group.p... (2009.03.09. 17:52) A kapitalizmus halála
  • BeVi@Ózd (törölt): Minden tiszteletem Sólyom úré. Mindig a helyes utat jelöli ki célnak. A politikusok és mi is megfo... (2009.03.01. 07:57) Sólyom a cigányság integrációjáról
  • janos551: Hát igen, ilyenkor jut eszembe az "átkos" rendszer, amit szocializmusnak hivtak. A vége felé már o... (2009.02.27. 08:34) Egy divat születése
  • Utolsó 20

gazdaság – politika – kultúra

2008.12.23. 18:27 cerasus s.

A hitel két arca

Címkék: gazdaság társadalom hitelválság konzumerizmus

Sok a félreértés a hitel mint intézmény körül, noha a manapság végbemenő eseményeknek központi szereplője. A tavaly subprime crisisnek indult katyvasz szép lassan credit és általánosabban financial crisisszé nőtte ki magát. Úgy tűnik, hisz a nevében is bennevan, hogy a hitelválság okozója, a sok-sok rossz forrása nem más, mint a hitel. De mi is ez a hitel, amit folyton emlegetnek? A magyarországi pénzügyi kultúra nem tud választ adni erre a kérdésre.

Pedig mindannyian tanultunk Széchenyi Istvánról és a Hitelről, arról, hogy mi vezetett ennek a műnek a megírásához, hogy milyen probléma szorította akkortájt az elavult magyar gazdaságot. Mégis vannak félreértések ebben. Olvasom például egy harcos különvéleményben, hogy a Széchenyi által vágyott hitel az, ami az évtizedek során így kifacsarta a világot. Hogy hamarabb akartuk megszerezni, amit csak később lehetett volna, és most, amit ma kellene megszereznünk, azt korábban megszerezvén tanácstalanul állunk, hogy mit tegyünk, mit tehetünk még a jelenben. A konklúzió: talán le kellene lassítanunk és el kellene felednünk a hitelt. Van benne igazság, de az érvelés könyörtelenül, és feltehetően szándékokalatlanul, összemossa a beruházási és a fogyasztási célú hitelt. Ez pedig baj.

Széchenyi idejében a magyar földbirtokok gazdálkodása szinte reménytelenül ósdi és elavult volt. A legvagyonosabb emberek pedig ott álltak ebben a csapdahelyzetben, hogy bár tőkéjük volt, de a modernizációba befektetni nem tudták, mert tőkét egyedül birtokaik jelentettek, amit el nem adhattak, hitelt pedig nem kaptak rá a bankoktól. Hogy ennek az oka a megörökölt jog rugalmatlansága volt, az mellékes. A lényeg az, hogy Széchenyi elképzelésében a hitel végül a visszafizetendő összegnél nagyobb értéket termelt a beruházónak és a társadalomnak egyaránt; a hitel hiánya pedig csak korhasztotta a gazdaságot. Vagyis a kor embere nemhogy a jelenben számára kijáró technológiával termelte például a gabonát, hanem éppenséggel megrekedt a múltban, kitörési lehetőség nélkül.

A hitel persze kockázatos dolog, bele is lehet bukni. Ha egy vállalkozás rosszul méri fel egy befektetési lehetőség jövedelmezőségét, előfordulhat, hogy nem tudja majd visszafizetni a kölcsönt és végül kénytelen lesz felszámolni önmagát. De ez a vállalkozói lét alapja: vállalni a kockázatot.

Ami a gazdasági nehézségeinket képezi manapság, az a hitel – mondhatjuk így is – nem rendeltetésszerű felhasználása. Tudniillik az, amikor valaki olyan dolog megszerzésére vesz fel hitelt, ami később nem termel neki akkora értéket pénzben, mint amennyit vissza kell fizessen a hitelezőnek. Ez nem lenne feltétlenül rossz, ezt intertemporális választásnak hívják.

Azaz választásnak, hogy most vagy a jövőben szeretnénk-e többet fogyasztani. Amikor valaki hitelt vesz fel a plazmára vagy az autójára, akkor úgy dönt, hogy lemond a hitel költségének megfelelő jövőbeli fogyasztásáról cserébe azért, hogy az illető tárgyat ő már most birtokolja és ne kelljen félretennie rá. A beruházásra felvett hitel annyiban különbözik ettől, hogy ha a beruházás profitábilisnak bizonyul, kitágítja a választási lehetőségeinket a jövőben. Ilyen szemüvegen keresztül a plazma vagy az autó megvásárlása is bizonyulhat jó beruházásnak, ha a bártulajdonos több vendéget tud vele bevonzani a bárba, vagy a pizzériás bővíteni tudja az ügyfélkörét a házhozszállítással.

De látni kell a különbséget a két változat között. Az egyik esetben a hitel a gazdaság fejlesztését segíti elő, a másikban az illető egyszerűen ma eszi meg a holnapi kenyerét. És bármennyire is rosszul hangzik az utóbbi, ez, mint a világban sok minden, az emberek preferenciáival függ össze. Ha az emberek úgy érzik, hogy a holnapi kenyér nem lesz nekik annyira fontos, mint a mai, akkor a hitel megadja a lehetőséget arra, hogy a hasznosságukat időben is maximalizálják. Ami mégis problémát okoz, az az egyének korlátozott racionalitása, ami miatt szisztematikusan alulbecslik a jövőben elérhető hasznokat és felülbecslik a jelenben elérhetőket.

A hagyományos vallások próbáltak valamiféle védelmet nyújtani a korlátozott racionalitás okozta károk ellen azzal, hogy mértéktartó életvitelre sarkalltak. Manapság azzal, hogy a fejlett gazdaságú országokban a vallások háttérbe szorulnak, az emberek értékrendje is átalakul, és egyelőre nincs, ami a vallások helyébe lépjen. De ez nem a hitelezés, hanem a társadalmi értékek és a konzumerizmus megoldandó problémái közé tartozik.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://spektator.blog.hu/api/trackback/id/tr73838767

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Csavarhúzós · http://orankivul.blog.hu 2008.12.23. 19:13:33

Egy olyan grafikonon, ahol az X tengelyen van a jelen, az Y tengelyen a jövő, mint jelent egy konkrét pont. Már eleve azt sem értem, hogy a jelent hogyan lehet fokozni, balról jobbra haladva....
(A mondanivaló amúgy érthető, csak az ábra nem.)
A hitelnek van egy harmadik fajtája is - gondolom én -, amikor a beruházás nem (reálgazdasági) termelő beruházás, de hasznot remélek tőle. Például most a határidős kőolajpiacban elég nagy a belső kamattartalom: ha most veszek kőolajat, akkor egy év múlva biztosan drágábban el tudom adni, ami, most hogy nulla közeli az USA állampapírhozam, szép kockázatmentes hozam. Most eltekintve attól, hogy egy évi tárolás megoldható-e egyáltalán gazdaságosan, ha erre vesz fel valaki hitelt, akkor kevés tőkével tud nagy és kockázatmentes hasznot elérni. De ettől nem pörög jobban a gazdaság. Vagy ha valaki tőkeáttétellel valuta vagy részvénybizniszeket csinál, akkor lényegében hitelpénzt használ, ez nem fogyasztási hitel, de érzésem szerint nem is beruházási. Vagy ha azért veszek hitelből lakást, hogy utána kiadjam, majd pár év múlva drágábban eladjam - ennek kétségkívül vannak reálgazdasági vetületei is (az albérlet egy szolgáltatás, amit létrehozok a pénzből), de van spekulatív is, a drágábban eladás. Szóval én harmadik kategóriának felvenném a "lufifújás"-ra felvett hitelt.

cerasus s. · http://spektator.blog.hu/ 2008.12.23. 20:05:36

@Csavarhúzós:

Az ábrán a tengelyek a jelenbeli és a jövőbeli fogyasztást mutatják. Egy pont a grafikonon meghatároz egy bizonyos mértékű jelenbeli, és egy bizonyos mértékű jövőbeli fogyasztást. Tehát ahogy balról jobbra haladsz, úgy fogyasztasz egyre többet most.

A lufifújásos hitel mint harmadik variáns végülis elképzelhető. Beruházásokból is van, aki megkülönböztet értéket termelő és spekulatív beruházást, így meg annyi történik, hogy hitelt veszünk fel hozzá. De a spekuláció sem feltétlenül rossz, mert növeli a piaci hatékonyságot. Például ha most veszel pár hordó kőolajat és eladod határidősen valakinek, akkor csökkented az illető jövőbeli árfolyamkockázatát. Csak néha átesünk a ló túloldalára.