HTML

Spektátor

Országlátás sok szemszögből.

Kontakt

A szerzői kollektíva e-mailben a következő címen érhető el: spektator@googlegroups.com.

Utolsó kommentek

  • magyaroknyulai: SÜN? (2009.04.08. 19:53) A konyhapolitológus elemez
  • Bockó: Egyetértek veled. Szívesen beszélgetnék erről egy fideszes politikussal 8 sör után. Azt hiszem, h... (2009.04.08. 18:22) A konyhapolitológus elemez
  • oakeshott: Bokros Lajos for President!! Csatlakozzatok: www.facebook.com/group.php?gid=69179962305#/group.p... (2009.03.09. 17:52) A kapitalizmus halála
  • BeVi@Ózd (törölt): Minden tiszteletem Sólyom úré. Mindig a helyes utat jelöli ki célnak. A politikusok és mi is megfo... (2009.03.01. 07:57) Sólyom a cigányság integrációjáról
  • janos551: Hát igen, ilyenkor jut eszembe az "átkos" rendszer, amit szocializmusnak hivtak. A vége felé már o... (2009.02.27. 08:34) Egy divat születése
  • Utolsó 20

gazdaság – politika – kultúra

2008.12.12. 16:21 cerasus s.

Igazságos-e a szocializmus? – Társadalmi értékítéletek

Címkék: gazdaság társadalom

Sasika61 felteszi a kérdést, vajon a szocializmus vagy a kapitalizmus tekinthető-e igazságosabbnak. A kapitalizmus hatékonyságbeli fölénye – legalábbis nekünk, a posztszocialista országok lakóinak – többnyire egyértelmű, az igazságosságot illetően az ember azonban könnyen zavarba jön. Kommentben röviden a következő választ adtam:

A kapitalizmus a piaci kudarcok miatt rossz (van néhány), a szocializmus meg a kormányzati kudarcok miatt (ezekből elég sok van). Ez azt jelenti, hogy vannak bizonyos dolgok, amik a piac tökéletlenségei miatt szabadpiaci helyzetben nem tudnak rendesen lezajlani, pl. a 90%-os rokkant az életfeltételeiért küzd, amikor kaját próbál venni, és ha nem tud, az egy elég súlyos kudarc. Ezeket a kormány megfelelő politikával megpróbálhatja ellensúlyozni, pl. segélyben részesíti a 90%-os rokkantakat, hogy ne kelljen ilyen kérdesekkel foglalkozniuk és az alapvető életfeltételek adottak legyenek nekik is. Kormányzati kudarc meg ugye akkor adódik, amikor az állam a kezébe vesz valamit, de a szabadpiaci helyzetnél rosszabb állapotot teremt, lásd pl. a Fannie Mae „társadalmilag igazságos” nyomott kamatú hiteleit a kockázatos adósoknak.

Ez a tárasadalmi igazságosság egyébként mindig az adott társadalom saját értékítéletétől függ, erre nincs univerzális, abszolút érvényű válasz. Nálunk pl. sokkal igazságosabbnak tekintenek az emberek egy szocialista rendszert, mint egy kapitalistát, mert a gondoskodó, beavatkozó állam képe sokkal inkább beleivódott a gondolkodásukba, mint az öngondoskodás. Az USA-ban az igazságosság egészen mást jelent, ott a szabadpiac és a kicsi állam támogatottsága akkor is nagyobb, ha most éppen megint balra tolódnak.

Hogy miért nincs egy univerzális igazságossági mérce, arra a válasz az egyének hasznosságfüggvényében rejlik. Azt tekintjük igazságos rendszernek, amelyik mellett a társadalom tagjainak összesített hasznossága a legmagasabb. Ha például mindenkinek ugyanolyan a hasznosságfüggvénye, a társadalmi hasznosság (környezetbeli eltérést nem feltételezve) abban a helyzetben lenne maximális, ha mindenki egyenlő vagyonnal és egyenlő jövedelemmel rendelkezne. A hasznosságfüggvénye azonban mindenkinek más és más, és kultúránként is eltérő jellegzetességeket mutat. Ugyan Arrow lehetetlenségi tétele bebizonyítja, hogy nem létezik olyan szavazási rendszer, ami az állampolgárok egyéni preferenciáit tökéletesen összegezni tudná, a demokratikus országok társadalmi-gazdasági paramétereiből az értékbeli eltérések nagyvonalakban kirajzolódnak.

Az Egyesült Államokban az öngondoskodás, és ebből fakadóan a kicsi állam a társadalmi norma, az ország híres a szabadpiac melletti kiállásáról. A jövedelmi egyenlőtlenségeket mérő Gini koefficiens értéke 0,45, ez nemzetközi összehasonlításban elég magasnak számít. Az alapvetően domináns konzervatív gazdasági nézeteket tükrözi az adóbevételek 27,3%-os GDP-aránya. Az állam nem szól bele annyira a jövedelemelosztásba, mint a fejlett európai országok nagy részében vagy – ahogy látni fogjuk – Magyarországon.

Japánban a kollektivizmus háttérbe szorítja az egyéni érdekeket, ebben éles ellentétben áll az individualista Egyesült Államokkal. A Gini koefficiens értéke 0,38, ami kisebb jövedelmi különbségeket mutat, de nem csak ebből észlelhető a különbség az USA-hoz képest: a Wall Street Journal közelmúltbeli cikke számot ad például a vezetői fizetések Nyugathoz viszonyított drasztikus különbségéről. A japán felsővezető is többet keres a vonalbeli alkalmazottaknál, de sokkal kevésbé többet, mint Európában vagy az Egyesült Államokban. Az USA-hoz viszonyított nagyobb egyenlőség érdekes módon nem jár nagyobb állami elvonásokkal: a GDP alig nagyobb részét, 27,4%-át szedik be adóként. A csoporthoz tartozás olyannyira bennevan a japán kultúrában, hogy az állam közbeavatkozása nélkül is kisebb különbségeket érnek el.

Magyarországon a Gini koefficiens 0,28, jóval alacsonyabb, mint az USA-ban vagy Japánban. Az adóbevételek a GDP 38,5%-át tették ki 2005-ben – és emlékezzünk rá, a költségvetési hiány ugyanebben az évben 9,3%-os volt. Az állam nagyjából a GDP felét osztja szét a gazdaságban, és a demokratikus választásokon és szavazásokon rendre olyan kampányüzenetek hoznak szavazatokat, amik ennek a helyzetnek a fenntartását, sőt növelését tűzik ki célul. Kézzelfogható példák az elmúlt évekből: a 100 napos program győzelme, a gázáremelés elodázása, a deficitcsökkentés elmaradása, majd a 300 forintos vizitdíj népharag általi elsöprése és a taníttatás valós költségeit messze nem közelítő általános 100-150 ezer forintos éves tandíj elutasítása. A teljesen ingyenes egészségügy és a teljesen ingyenes felsőoktatás alapvető társadalmi értékként jelenik meg a magyar lakosság számára, akkor is, ha ez gazdaságilag hatékonytalan – és talán még a minőséget is rombolja.

Megeshet, hogy a társadalom azért helyezi ide a mércét, mert nem rendelkezik elegendő információval a helyzet átlátására, azaz nem tudja, hogy ténylegesen milyen költségeket ró pl. a felsőoktatás jelenlegi struktúrája az államháztartásra és a gazdaságra, nem tudja, hogy az innen kikerülő diákok hogyan tudnak elhelyezkedni, milyen módon növelik a társadalmi jólétet stb. Lehetséges, hogy tömegesen változna meg az emberek egyéni hasznosságfüggvénye, ha szembesülnének a jelenlegi helyzet költségeivel. Vagyis ha javítanánk az informáltságukat, segítenénk, hogy racionálisabb képet alkossanak a rendszerről, kultúraváltást tudnánk előidézni, és talán megeshetne, hogy idővel a magyar emberek számára nem a szocializmus, hanem a kapitalizmus lenne az igazságosabb alternatíva. Hosszú még az út addig, de már elindultunk.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://spektator.blog.hu/api/trackback/id/tr70819246

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2008.12.12. 21:42:17

gratulalok a cikkhez, teljesen korrekt.

kroovy 2008.12.12. 22:35:43

nagyon jó a cikk, én is csak gratulálni tudok. jó lenne, ha minél többen írnának erről. és az említett informáltság növekedést valahogy elérhetnénk. ezt elsősorban szerintem a jelenlegi 16-23 évesek között kellene megalapozni, és elsősorban a tandíj tekintetében. persze ehhez a kedves szerző barátom korábbi bejegyzésében említett jövőképet kellene eltervezni.